Majd elhisszük, hogy progresszív az egyház, ha a progresszió nem áll meg a méhnyaknál

„A nők önrendelkezése nem valami modern, woke démon, hanem a legalapvetőbb célkitűzés, szükséges minimum ahhoz, hogy az emberi társadalom szabad és méltóságában teljes lehessen. Amíg még csak egy lépést sem tesz ebben az irányban az egyház, addig egyszerűen nem lehet teljes mértékben komolyan venni a többi humanista tanítását sem. Ameddig a központi teológia a legfényesebb páncélzattal szereli fel a többek között a lengyelországi Ordo Iuris megveszekedett fanatikusait, akik a betegesen szigorú lengyel abortusztörvényeket adott esetben külföldön is nyomásgyakorlással próbálják érvényesíteni, vagy egy háborús zónából menekült, adott esetben katonák által megerőszakolt nők biztonságos abortuszát akadályozzák energikusan, addig nem csengenek a mindenkori pápáról zengett dicshimnuszok valami szépen bizonyos helyeken.

Ameddig az egyház arra kényszeríti a legkiszolgáltatottabb híveit, hogy bántalmazó kapcsolatukból származó nem kívánatos terhességeket hordjanak ki, hogy saját testük tönkretételével, és szegénységük további mélyítésével sokadik gyermeket hozzanak világra, hogy ki legyenek téve a pontosan ismerhető, életveszélyes vagy súlyosan egészségkárosító nemi fertőzéseknek, nem beszélünk »progresszív pápákról«.

A részleges progresszió nem progresszió, a tűzoltó, aki gyújtogat, nem tűzoltó.

Az egyháznak még rengeteg dolga van addig, amíg bármelyik pápával kapcsolatban kimondható lesz a »progresszív« jelző.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Zoltan Balogh / POOL / AFP

***

***